A vanádium-nitrogén ötvözet (VN) a modern acélgyártás egyik legfontosabb mikroötvöző anyagává vált. Ahogy a nagy szilárdságú, gyengén ötvözött acél iránti globális kereslet folyamatosan növekszik, a VN-t egyre gyakrabban használják az építőipari acélban, a szerkezeti acélban, a csővezeték-acélban, a hajóépítő acélban és az autóacélban.

A szilícium-karbid, kémiai neve SiC vagy karborundum márkanév, egy egyedülálló mesterséges anyag, amely a modern mérnöki munka pillére lett. A szilícium-karbid port a szilícium és a szén nagyon magas hőmérsékleten történő kombinálásával állítják elő. A gyárakban manapság használt szilícium-karbid csiszolópor szinte minden darabját nagy elektromos kemencékben állítják elő.

A szilícium-karbid (SiC) por, amelyet az acélgyártásban dezoxidálószerként, nagy teljesítményű csiszolóanyagként vagy az elektromos járművek (EV) teljesítményelektronikájának kritikus összetevőjeként használnak, a SiC a keménység, a hővezetőképesség és a kémiai stabilitás egyedülálló kombinációját kínálja.

A szilícium-karbid por a porkohászatban használt nyersanyag; konkrétan a fekete szilícium-karbidot általában alacsony széntartalmú anyagok feldolgozására használják

A ferroszilícium-nitrid és a szilícium-nitrid két nagyon hasonló terméknek tűnik, de valójában alapvetően különböznek egymástól. Ez a cikk különböző szemszögből magyarázza el a kettő közötti különbséget.

Az elektrolitikus mangánpehely (gyakran EMM-nek vagy elektrolitikus mangánfémnek nevezik) egy nagy tisztaságú mangánanyag, amelyet elektrolitikus finomítási eljárással állítanak elő. Stabil összetételének, alacsony szennyezőanyag-profiljának és egyenletes pelyhes formájának köszönhetően az EMM-et széles körben használják acélgyártásban, alumíniumötvözetek, magas nikkeltartalmú katódok, lítium-mangán-oxid, NMC, vegyszerek és egyéb ipari alkalmazásokban. Az akkumulátoros mangán iránti kereslet felgyorsulásával az elektrolitikus mangánpehely egyre fontosabb a teljesítményt, minőséget és költséghatékony ellátást kereső termelők számára.