A szilícium fémpor, mint fontos ipari alapanyag, fontos szerepet játszik a tűzálló anyagok területén. Alkalmazása hatással lesz a tűzálló anyagok teljesítményére.

A ferrovolfrám gyártási módszerei az agglomerációs módszer, a vaskivonási módszer és az alumínium hőkezelési módszere.

A kalcium-szilikát maghuzal (CaSi Cored Wire) az acélgyártásban és -öntési alkalmazásokban használt maghuzal egyik típusa. Úgy tervezték, hogy pontos mennyiségű kalciumot és szilíciumot vigyen be az olvadt acélba, hogy elősegítse az oxidációt, a kéntelenítést és az ötvözést. E kritikus reakciók elősegítésével a maghuzal javítja az acél minőségét, tisztaságát és mechanikai tulajdonságait.

A vanádium fontos ötvözőelem, amelyet főleg az acéliparban használnak. A vanádium tartalmú acél kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, mint például a nagy szilárdság, a nagy szívósság és a jó kopásállóság, ezért széles körben használják a gépekben, autókban, hajógyártásban, vasutakban, légi közlekedésben, hidakban, elektronikai technológiában, védelmi iparban és más iparágakban.

Az alacsony és közepes szénatomszámú ferromangán előállítási módszerei elsősorban az elektroszilícium termikus módszert, a rocker módszert és az oxigénfúvás módszert foglalják magukban.

A fekete szilícium-karbid fő nyersanyagként kvarchomokból és kőolajkoksz szilícium-dioxidból készül, ellenálló kemencében végzett magas hőmérsékletű olvasztással. Keménysége korund és gyémánt közé esik, mechanikai szilárdsága nagyobb, mint a korund, törékeny és éles. A zöld szilícium-karbidot fő nyersanyagként kőolajkokszból és szilícium-dioxidból állítják elő, adalékanyagként só hozzáadásával, és magas hőmérsékleten, ellenálláskemencében olvasztják. Keménysége a korund és a gyémánt között van, mechanikai szilárdsága nagyobb, mint a korundé.